Bevezetés

Ezen rövid magyar mese-, monda és elbeszélésgyûjtemény ötlete abból az ambiciózus szándékból fakad, hogy felfedeztessük az akár gyermek, akár felnõtt hazai olvasókkal az egyik legvonzóbb európai kultúrát. A szövegek, amelyeket a kötetbe választottunk, különféle jogcímen tartoznak a hagyományos mesék és elbeszélések egy olyan korpuszához, amelynek eredete az idõk homályába vész. Mint ahogy Claudio Mutti bölcsen megjegyezte az Erdélyi mondák és legendák(1) kötetének bevezetõjében, néhány hagyományos magyar mese a kereszténység elõtti magyar kultúra témáit és motívumait ismétli. A magyarok kereszténységre térítése, mely lényegében Szent István megkoronázásával kezdõdött 1000-ben, az addig az egész népesség által gyakorolt pogány és sámánisztikus kultuszok elleni kegyetlen harchoz vezetett és az õsi magyar rovásírás helyébe (mely csak Erdélyben maradt fent) a latin ábécé lépett. Mivel a “régi” vallást és szokásokat hivatalos szinten nem tûrték meg, azok a kollektív szóbeli hagyományban találtak új táptalajt. Az errõl folytatott tanulmányok meglehetõsen meglepõ eredményekkel jártak: bebizonyosodott hogy a legeredetibb és gyakran nehezen érthetõ motívumok a magyar mesékben (táltos, táltosló; egy földhasadékon keresztül elérhetõ alvilág létezése, a felnégyelés rítusa stb.) valójában a régi magyar kultúra maradványai, amelyre

pont a sámánizmus, az állatok pl. ló és néhány madárfaj (fõleg ragadozók, mint a mondabeli turul, a magyar törzsek totemállata) vallásos tisztelete a jellemzõ. A magyar törzsek Honfoglalás elõtti eredetének talánya kevésbé homályosnak tûnik, ha megnézzük ezeket az eredeti elemeket, amelyek nyilvánvaló módon kötik össze az õsi magyarokat a végtelen eurázsiai sztyeppék nomád népeinek széleskörû kultúrájával. Meg kell itt említenünk, hogy a jelenlegi Oroszország északi részén, az Uráltól keletre, két ugor nyelvcsaládbeli nép, a hantik és manysik autonóm körzete találhat, akik hasonló nyelvet beszélnek mint az õsi magyar. Figyelmesen olvasva a magyar meséket, visszamehetünk képzeletben ezekre a hatalmas síkságokra, ahol évszázadokon keresztül a legnagyobb szabású európai népvándorlások haladtak keletrõl nyugatra. Elég, ha Dzsingisz kán évszázadokkal korábbi mongol hordáira gondolunk, vagy Attilára és rejtelmes törzseire, akiket hunok néven emlegetünk. És pontosan a mitikus hunokra emlékeztet néhány magyar monda, amelyek közvetlen rokonságot tulajdonítanak Attila és fia Csaba leszármazottai és a székelyek közt, akik Erdély hegyei közt élõ, magyar nyelvû ‘enklávé’. Nem véletlenül kezdtük a gyûjteményünket a Székely Himnusszal, amit még ma is énekelnek Magyarországon, mivel az erdélyi magyarokat, a székelyeket, a magyarok egyhangúlag a hagyományok õrzõinek tekintenek. És ez könnyen érthetõ ha kicsit is ismerjük a földrajzot, és fõként Erdély történelmét, amely még a török uralom legkeményebb idõszakaiban és az utána következõ Osztrák-Magyar Monarchia idején is meg tudott tartani egy bizonyos szintû autonómiát a történelem dúlásaival szemben. Ma a székelyek és az erdélyi magyarok, a sötét korszak után,amely a Trianoni szerzõdés(2) miatt Erdély Romániához csatolásával kezdõdött és román kommunista rezsimmel folytatódott, remélik, hogy az Európai Unió támogatásával nagyobb autonómiával õrizhetik meg történelmi és nyelvi identitásukat. Visszatérve fõ gondolatmenetünkre a magyar kulturális örökség értékérõl, talán már fölösleges kiemelni azon erõs és értékes tipikusságok tanulmányozásának fontosságát, amelyek a hagyományos magyar szövegekben fellelhetõk. Így írt a nagy romantikus költõ, Arany János egy magyar népmesegyûjtemény bevezetõjébe. ‘Nem célunk részleteiben elemezni a mesegyûjtemény által képviselt értéket. Ezt az értéket nem ismerték el a mienkénél mûveltebb országok amelyek már ezen természetes elbeszélések kutatásában is elõbbre haladtak. Csak annyit jegyzünk meg, hogy az efféle kutatás fontosabb számunkra mint mások számára, lévén hogy õsi elbeszélõ irodalmunk elvesztével nem marad számunkra más eszköz, mint a népmesék, hogy az egyetemes népi lélek megmutatkozásait összegyûjthessük ’. A nagy magyar költõ ezen szavai segítenek megmagyarázni, hogy miért döntöttünk úgy, hogy eredeti nyelven is elhelyezzük a szövegeket a kötetben. Ezt a döntést nem a két nyelv összehasonlítása vagy a nyelvtanulás segítésének szándéka motiválta, hanem azért kerültek be a népmesék magyarul is, hogy a magyar tanulókat is serkentsük hagyományaik és kultúrájuk tanulmányozására. Ugyanakkor reméljük, hogy ezen mesegyûjteménynek is köszönhetõen, az olasz tanulók is érdeklõdéssel és nagyobb tudatossággal közelítenek majd egy olyan elbûvölõ kulturális világhoz, mint a magyar.

1 Claudio Mutti, ‘Miti e leggende di Dracula e della Transilvania’, Newton & Compton Editori, Roma, 1996.

2 A Trianoni Szerzõdés volt az a békeszerzõdés, amellyel az I. Világháború gyõztes hatalmai meghatározták a Magyar Királyság sorsát az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után. A Szerzõdést 1920 június 4-én írták alá a Versailles-i Grande Trianon palotában, Franciaországban. A szerzõdés fõszereplõi a gyõztes hatalmak és szövetségesei voltak, és a legyõzött fél. A gyõztes hatalmak között volt az Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország,; szövetségeseik Románia, Szerb, Horvát és Szlovén Királyság (késõbbi Jugoszlávia) és Csehszlovákia voltak, a vesztes fél pedig a volt Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország.